Hogyan segítenek a gyerekrajzok

Első szülőtt kislányom - Kitti -  imádott rajzolni. Szinte minden kis gondolatát, érzésvilágát papírra vetette. Olyannnyira szerette a rajzolást, hogy egyik este kifejezetten meglepett vele. Épp a kishugát fürdettem, amikor a kislányom szaladt oda hozzám , épp hogy csak betöltötte a második életévét... szemei ragyogtak az izgalomtól... "Anya, gyere be kérlek , csináltam neked valamit" - aztán azzal a lendülettel már rohant is el. Láttam rajta nagy az izgalom, gondoltam is , hogy valami csudajó dolog lehet készülőben. Megfürdettem a kis apróságot és a karomba vettem, elindultam a gyerekszoba felé. Drága csemetém , a kis szöke fürtős hajával állt az ágyán, és mosolyogva nézett rám : - "Nézd Anya, mit csináltam ?! - mutatott a hófehér falra amit ő igyekezett telerajzolni, ameddig csak a pici karja elért , és mindezt természetesen, különböző színű zsírkrétával tette 🌸

Hát, hogy őszinte legyek a döbbenettől ilyenkor nehéz megszólalni.  Letettem gyorsan a kis apróságot, a kezemből, a kiságyba és lassa odamentem az én gyönyörű kis művészemhez. Gondolatban igyekeztem úrrá lenni minden hirtelen előtőrni vágyó aggályomon.. Az agyam ezerrel kattogott.. "zsírkréta,....nyomot fog hagyni! "Nem mosható a falfesték amit vettünk"... "Hogy fogom letakarítani?"  "Miért a falra? Nem igaz, hogy nem talált egy papírt! " - Ezer gondolat másodpercek tört része alatt zúdult végig az agyam idegsztrádáján. És mindezt úgy kellett természetesen kivitelezni,  hogy az arcomon ne az azonnali csalódást, kétségbeesés tükrözödését lássa az én picinyke gyermekem. 

Megsimogattam a kis szöszke fejét, mondtam "csodaszép!"..."de miért nem a papírra rajzolt ahogy eddig?" Ő egyszerűen rámnézett a kis csodabarna szemeivel és azt mondta: "- Nézd ! - mutatott a szobájában körbe  - Te is a falra festettél nekünk, én is szerettem volna neked ezt csinálni"  - mosolyogta boldogan .  Igaza van, hisz én is festettem nekik a falra csodaszép mesefigurákat és Ő csak kedveskedni szeretett volna nekem. Új rajzok utána szerencsére 😊 nem készültek a falra, viszont nagyon sok lett papíron, majd ahogy a kishúga is cseperedett... ő is szerette volna nagyon gyorsan utánozni kreatív nővérkéjét...de persze csak apró szines vonalak formájában sikerült neki. 

Elindultam egy úton, hogy megismerjem a gyerekrajzok világát  

Ezek után már nagyon érdekelt mit is rejthetnek gyermekeim rajzai és elvégeztem egy képzsést a grafológiai Intézetben. Nagyon érdekes és izgalmas volt... sorra vettem kislányaim rajzait és értelmeztem az apró színes,  vonalakat, és az üzeneteket. 🌿 

Minden vonal, szín és forma egy-egy üzenet: arról, hogyan látják önmagukat, a családot, és azt a világot, amelyben élnek. 🌈  

a rajzolás az egyik legtermészetesebb üzenet 

A gyerek számára a rajzolás természetes módja annak, hogy megmutassa, mi zajlik benne.
Amikor papírra kerül egy ház, egy fa vagy egy emberalak, nemcsak egy képet látunk – hanem egy érzés lenyomatát.
A túl kicsi figurák, a hiányzó részletek vagy éppen a harsány színek mind árulkodhatnak arról, hogy a gyermek éppen biztonságban érzi magát, vagy valami nyomasztja. 🌸

A rajzolás közben a gyerek felszabadul, ellazul, és olyan dolgokat is megmutat, amiket szóban talán nem tudna elmondani.

🌷 A színek üzenete

A színek a gyerekek érzelmi világát tükrözik. 💜
A meleg árnyalatok (piros, narancs, sárga) gyakran a nyitottságot, örömöt, aktivitást jelzik,míg a hidegebb tónusok (kék, zöld, lila) a megnyugvás, visszahúzódás, érzékenység színei lehetnek. Fontos, hogy soha ne ítéljünk a színek alapján – inkább figyeljük, hogyan változik a gyerek rajza időről időre.

Ezek az apró változások mutatják meg legjobban a fejlődést, a lelki egyensúly alakulását. 🌿s

Amikor egy szülő leül a gyerekkel rajzolni, nemcsak egy képet készítenek együtt – kapcsolatot építenek.
A gyerek megtapasztalja, hogy figyelnek rá, fontos, amit csinál, és biztonságos kifejeznie magát. A közös rajzolás közben oldódik a feszültség, erősödik a bizalom, és szavak nélkül is megtörténik a megértés. 💕

🌈 Mit tehet a szülő?

Ne a rajz "szépségét" nézd, hanem azt, amit elmond róla. Kérdezd meg gyengéden: "Ki ez a figura? Mit csinál?" – és figyeld, milyen történetet mesél hozzá. A gyerekrajz nem diagnózis, hanem kapu a belső világ felé. Ha megtanulunk figyelni ezekre a jelekre, sokkal közelebb kerülhetünk gyermekünk érzéseihez, és segíthetünk neki abban, hogy biztonságban, elfogadva növekedhessen.