Együtt töltött idő, a legjobb gyógyír

Vannak ajándékok, amelyek soha nem veszítik el az értéküket.
Nem csomagolhatók dobozba, nem kerülnek pénzbe, mégis a legdrágább kincseink közé tartoznak:
ezek az együtt töltött pillanatok.

A gyermekek számára a szeretet legérthetőbb nyelve nem a szavaké, hanem a figyelemé és a jelenlété.
Nem a drága játékok, nem a tökéletes születésnapi torta, nem az új élménypark marad meg bennük emlékként,
hanem az, amikor ott vagy vele.

Persze mindig igyekszünk mindenből a legjobbat adni, elhalmozni csemeténket minden jóval. De a legfontosabb amit adhatunk számára az az időnk és figyelmünk. 

Számtalanszor hallom szülőktől, hogy "mindent megkap", "mindent megadunk neki". Biztos vagyok benne, hogy így is van, de gyermekünknek sokkal inkább az időre, a minőségi időre van szüksége. Ha már veszünk neki egy versenyautó pályát , akkor üljünk le vele játszani. 

Adj időt és figyelmet , de legfontosabb adj szeretetet

Ebben a rohanó világban elfeljtünk megállni , lassítani alig van időnk bármire is, egymásra a párunkra , a gyerekünkre. 

A napi teendők, a rohanás, a megélhetés, a megfelelés közben észrevétlenül eltávolodunk attól, ami a legfontosabb.
Nem rossz szándékból, hanem mert elhisszük, hogy majd holnap lesz idő.
Csak ma még el kell intézni "ezt meg azt".
És közben telnek a napok, a hetek, az évek… és a gyerek közben felnő.

Közben ő is próbál kapcsolódni.
Csak más nyelven.
A dacos viselkedés, a sírás, a bezárkózás, a dühkitörés – ezek mind jeleket hordoznak.
Nem ellenünk szólnak, hanem felénk.
Azt mondják: "Látss engem. Hallj meg engem. Figyelj rám."

És néha elég egy apró dolog, hogy újra megnyíljon a kapu.
Egy közös meseolvasás, egy ölelés, egy rajz, amit együtt színeztek ki.
Nem kell hozzá nagy tudomány – csak idő, figyelem és jelenlét.

Kérdezd meg magadtól:
– Mikor volt utoljára, hogy igazán ránéztem a gyermekemre, és nem azt figyeltem, mit csinál, hanem azt, hogyan érzi magát?
– Mikor hallgattam meg anélkül, hogy tanácsot adtam volna vagy javítani akartam volna rajta?
– Mikor játszottunk együtt úgy, hogy elfelejtettem az időt?

Talán már régen. De a jó hír, hogy soha nem késő újrakezdeni. 🌈
A gyermekek lelkében mindig ott van a vágy: hogy a szülő visszataláljon hozzájuk.
Nem hibáztatnak, csak várnak – egy pillantásra, egy ölelésre, egy közös mosolyra.

Próbáld ki ma este:
kapcsold ki a tévét, tedd félre a telefont, és mondj el együtt egy mesét.
Lehet, hogy közben nevettek, lehet, hogy elcsendesedtek – de abban az öt-tíz percben újra kapcsolódtok.
És hidd el, a gyermeked évekkel később is emlékezni fog rá, hogy "anya vagy apa velem volt, teljesen."

Mert az együtt töltött idő a legjobb gyógyír – nemcsak a gyermeknek, hanem nekünk, felnőtteknek is.
Miközben az ő lelkéhez kapcsolódunk, valójában a saját gyermeki részünket is megsimogatjuk.
Megnyugszunk, ellassulunk, és újra megtapasztaljuk azt az egyszerű örömöt, amit csak a jelen pillanat adhat.

A gyermekek nem tökéletes szülőket várnak,
csak valódi figyelmet. Nem hibátlan életet, csak biztonságot és szeretetet.
És ezt bármikor megadhatjuk nekik – egy pillantással, egy mesével, egy közös játékkal.

💫 A Meseküldetés foglalkozásai épp ezt a finom, bensőséges kapcsolódást segítik újra felfedezni.
Mesékkel, színekkel, rajzokkal, játékkal, megértéssel – hogy a gyermek kifejezhesse önmagát, és a szülő újra rátalálhasson a közös útra.